T+5, azaz 285 napja együtt a KisDrágával :)

Tegnap este rámjött valami őrület, és ezerrel nekiláttam pakolni, mosogatni - lehet ez a kissé megkésett fészekrakó ösztön? :D

Nagyon hisztis hangulatom volt, egy apró hülyeségen úgy megsértődtem, hogy bömbölni kezdtem...

Van arról valami feljegyzés, hogy egy fájásnak mennyire kell fájni? Mert azt olvastam mindenhol, hogy biztos tudni fogom, ha ezek már azok a fájások, amiket mérni kell, olyanok, mint a durva menstruációs fájdalmak.
Nos, nekem szokott keményedni a hasam, át is vándorol a pocak aljából a tetejébe és fordítva, meg aztán hátra a derekamba. De elég messze van egy igazi durva menzesz-feelingtől, engem mindig nagyon meggyötört, volt, hogy melóban befektettek a vezig kanapéjára, annyira fájt.

Na de hát csak nem sunnyog ki belőlem a Babóka :)))

A nyákdugóm darabjai még mindig távozgatnak, már nem véresen, inkább barnásan, és csak pici darabok már. Érdekes ennek az átalakulása is: véres-fehér, sárgás-fehér, alvadtvéres-sárgásfehér, barnás-fehér. Bocs, tudom, undi téma, de hozzátartozik mind a babaváráshoz, mind a mindennapjaimhoz.
Fényképet azért nem rakok fel :D

Szerettem volna még felseperni és felmosni, csak nem lesz gáz, ha 11 körül érek be a kórházba (ma ismét lesz amnioszkópia és NST).
Remélem tovább nyílt a méhszájam, nagyon nem szeretném, ha indítanák a szülést :S